A médiában egyre többet hallunk a permakultúráról, de vajon mit jelent a gyakorlatban ez a környezetvédők által is elismert módszer?
A permakultúra - vagyis állandó gazdálkodás - 1970-ben született meg Ausztráliában. Nehéz pontos meghatározást adni róla, de összefoglalva annyit jelent, hogy összhangban éljünk a természettel és az emberi közösséggel. A permakultúrás gazdálkodás alapgondolata a természetes ökoszisztémák működése által inspirált veteményeskert létrehozása, beleértve a kisebb városi kerteket is. Mindazoknak, akik a permakultúrát gyakorolják, alkalmazkodniuk kell saját környezetükhöz, felhasználva mind a hagyományos, mind az agronómiai kutatásokból származó know-howt. Amennyiben a permakultúra a termelékenység optimalizálására törekszik, de emellett különös gondot fordít a talajra, teljesen összhangban áll a fenntartható fejlődés logikájával.
1. Sokszínűség mindenekelőtt! A permakultúra nem kizárólag zöldségtermesztésről szól. A kulcsszó az interakció. Egyes növények károsak más növényekre, míg megint mások természetes előnyökkel járnak egymás számára. A gazdálkodás a változatosságra is fókuszál: a talajdombok, kis tavak, sövények, fák, üvegházak és öntözőlyukak mind kölcsönhatásba lépnek egymással, hogy a gyümölcsök és zöldségek zavartalanul növekedjenek.
2. Növényvédő szerek használatának csökkentése! A rovarölő, gyomirtó és egyéb gombaölő szerek nem részei ennek a gazdálkodási módszernek: a kertész által létrehozott ökoszisztéma a biológiai sokféleségének köszönhetően képes megvédeni magát a kártevők ellen. A fauna és a haszonállatok rendkívül fontos szerepet töltenek be, mivel természetes ragadozói a kártevőknek. Például a sündisznók elpusztítják a csigákat és meztelen csigákat.
3. Viszlát szántás! A talajnak nincs szüksége szántásra, a kéziszerszámok pedig tiszteletben tartják a talaj ökoszisztémáját. Ugyanakkor, mint a természetben, a talajt soha nem hagyják takarás nélkül: egy réteg mulcs borítja, amely védi és táplálja, miközben korlátozza a víz párolgását és a nemkívánatos növények elszaporodását. Ez a talajtakaró lényegében a talaj zöld vagy szerves hulladékából származik (zöld műtrágya, száraz levelek, elpusztult növények, faforgács, komposzt, héjak, állati trágya): így semmi sem vész kárba, csak átalakul!